L E L K E M    

Odafentről  nézem elernyedt testemet,
felfogni nem tudom, ily csúfos végemet,
számomra innen nincs visszaút,
földi életem most már kihúnyt.

Ennyi volt és nem több,
mit rám bízott az Úr,
meggyötört az élet
durván, igaztalanul.

Ó, drága gyermekem,
mondd, miért sírsz felettem?
Hidd el, jobb az életnél a halál,
mert ideát már semmi se fáj.

Ó, drága gyermekem,
mondd, miért sírsz nagyon?
Szellő lehelletével csókomat
ajkadon hagyom.

Kelő nappal cirógatlak,
esőkönnyel itatgatlak,
holdnak fénylő sugarával
téged mindig megnyugtatlak.

Nézz fel majd az égre,
holdnak csodás tengerére,
válassz magadnak egy fénylő csillagot,
tudnod kell, hogy az én vagyok.

W É B E R    F E R E N C

FEHÉR CSEND

Ég veled, Világ?.

Eljött az Álmok Idejének első napja

amikor a Titokzatos Létezés ígéretével a kezemben kopogok egy ajtón?.

Emlékszel még a vakító éjszakákra

a lehúzott redőnyű vérvörös szobákra

Emlékszel-e a körbezárt utakra

a sárgavízű, ásító tavakra

Emlékszel még a szemem színére

az édesen zuhanó repülés ízére

Emlékszel, amikor a tenger illata ölelte magához a hajnali séták céltalan útjait

vakon kóborolva

hidakon át

melyeken sófátyol szórta szét a Hold idetévedt szikráit?.

Emlékszel még rám és a Mennyországra, ahonnan elindultunk?.?

Isten hozott az Álmodók Világában

eljött a Képzelet ideje

Nincs hová futnod

a Végtelen Tér széléig menekülsz, de nincs kiút

A végén felébresztem az alvókat és szemükről magammal viszem az utolsó képet is?.

Állok a Város végén, ahol szétfutnak az utak

ahol a gyíkok köveken lesik a Napot

és árnyak suhannak a Végtelen felé

Állok a Város végén

a Kapu hangtalan csapódott mögöttem

és várom, hogy Élek-e már

arcom az Élet

Remény a Halál?.

Lassan eltűnik az utolsó utáni Végtelen Perc is

aztán nincs már semmi, csak a Tükrök és én

végül csak a tükrök?.

Ezer ajtó és ezer választás lehetősége kísért

mégis azt hiszed ez az Élet

Lehet, hogy most voltunk abban az állapotban, amit Halálnak nevezünk

Az álmainkat is valóságosnak érezzük?.

És mi az Ébredés?.?

A Születés vagy a Halál?.?

 Ez is csak egy állomás, ahol arra várunk, mikor és hol kezdhetjük újra?.

 Egy ajtó, melyen átlépve oda jutunk, ahonnan elindultunk?.

Miért félünk akkor a Haláltól?.?

A Halál?.Fehér Csend?.

Eljött hát az Álmok Idejének első napja?.

Mindig azt reméltem, hazaérek

mielőtt valaki ellopja belőlem a szavakat

mielőtt a nevek betűkké válnak

mielőtt a Valóság utolsó szelete is kiesik a kezemből

mielőtt magamba menekülnék

mielőtt elfutnék valaki elől, aki én vagyok

mielőtt felébrednék és elveszteném azt, aki én vagyok

mielőtt nincs többé MI, csak te vagy és én vagyok

mielőtt elfogy a Hold és az, amit megkapok

mielőtt elkopna minden szó, amit meghagyok

mielőtt nem lesz tető és nem lesz Föld

nem lesz kék és már nem lesz zöld?.

Érzem a Végtelen súlyát

ma már semmi sem fáj

hallom a csillagok énekét

látod, az Idő elveszik bennem

érzem, száz kézzel ölel a kín

de tudnod kell, mi az, amit érzek

és miért vagyok itt?.

Hová is futhatnék?.

 Először a hangom

aztán az arcom

végül a nevem felejted el?.

 Gyönyörű, bíbor kedvesem!

Szivárvány színeidből semmit nem mutatsz?.

 Gyújtsatok tüzeket a dombokon, hogy hazataláljunk

integessetek a fáklyáitokkal, hogy ne térjünk le az útról

tegyetek égő gyertyát ablakaitokba, mert egyszer még bezörgetünk az ajtókon?.

 Ég veled Világ?.

Eljött az Álmok Idejének első napja?.

Eljött a Képzelet Ideje?.

Most milyen a Létezés, mondd?.

Emlékszel még rám és a Mennyországra, ahonnan elindultunk?.?

Emlékszel még rám?.!

Emlékszel a szemem színére?.?

Emlékszel még rám?.?

Emlékszel?

Megosztás

Link: