HARAG VAGY BÉKE

Szeretni születtem én e földre, gyűlöletet másokra hagyom.

Szívemtől oly távol áll
a harag, még ha
időnként sokan bántanak
és hirtelen természetem
miatt vicsorítok és
vissza bántok.
De itt bent, legbelül
sohasem haragszom Rátok.
Itt bent, legbelül
a béke simogatóan
szívemre ül.
Mosoly nyílik, ünnepel a Lélek,
Szeretni sosem félek.

TÜNDÉRTÁNC

Úgy érzem, már fáradt vagyok,
jönnek értem az angyalok,
gyertek velem, most indulok,
ki itt marad az mind bolond.

Meseországban élni jó,
itt nincsen gond és nincs adó,
nem fáj a lélek és a szív,
a sok tündér már táncba hív.

Táncteremnek felhő alja,
rózsaszirommal felszórva,
nappal lepkéket kergetünk,
éjjel meg táncra perdülünk.

Aki gonosz, ide nem jut,
a kapuban van egy mély kút,
abban gyűjtik a rosszakat,
onnan adják a pokolnak.

KERTEK ALJÁN TOPOROG AZ ŐSZ

Itt van az ősz, itt van újra........ 

Lassan ereszkedik le a felhő,
lágyan alá-alá kap a szellő,
csiklandozza, majd megborzolja,
hasán a kabátját kigombolja.

Távolban táncukat járják a fák,
köréjük tekerednek súlyos indák,
megkapaszkodva felfelé törnek,
éltető sugarak az egekből jönnek.

Palackjából kiszabadult az ősz szelleme,
pedig még a napnak vígan sütnie kellene,
este mikor felragyog a csillagfény,
tücskök, békák nótája szól, zenél.

Tovatipegett a gyönyörű nyár,
soká lesz mire újból erre jár,
bús dalt fütyül az őszi szél,
nála szebben csak a tavasz beszél.

Az ősz könyörtelenül teríti a tájra
opálos ködfátyolát,
melyen még a magasban járó napsugár
szikrázó fénye sem hatol át.

Színes, megfakult faleveleket
botjára feltűzi a csősz,
a kertek aljában már
izgatottan toporog az ősz.

LELKEMRE TEKEREDETT AZ ŐSZ

Lelkemre tekeredett
a lomha, megfáradt ősz,
sárgult levelüket szórják a
reszkető fák a dombok közt.
Új ruhába öltözött a táj,
zöld kabátját színesre váltva már,
szédült táncukat ropják a falevelek,
nem látni tisztán a távoli hegyeket.
Öreg falum harangját
csak a szél húzza,
a didergő színes fák
ágát vihar rázza.
Opálos fényével köszönt ránk a hajnal,
erdei ösvényen araszol egy vadkan.
A jeges eső kopog egész éjjel,
összeölelkezik az őszi széllel,
megfáradt bőrömön ó mily mocskos kéjjel,
gúnyosan, hidegen, lomhán terül széjjel 

ISTENEM HALLD MEG IMÁM 

Elhervadnak a levelek,
elcsendesül a táj,
a távolban egy hontalan
lágyan muzsikál.

Szíve olyan bánatos
majd meghasad talán,
gyermekeit felnevelni
nem tudja muzsikán.

Kérő szemmel, sójhajtása
fel az egekbe száll,
hideg őszi eső csorog
rég nem mosott haján.

Kezét imára kulcsolja,
szája széle remeg,
kéri a Istent arra,
imáját hallgassa meg.

*****

Istenem halld meg imám,
gyógyítsd meg drága anyám,
add, hogy életem könnyebb legyen,
s boldogan szerethessem gyermekem.

Ennél több nem kell nekem.........

ÜZENET

Szomorú a szívem
mikor felhők járnak,
úgy érzem ilyenkor
vége a világnak.

Menj felhő messzire,
vidd a bánatomat,
gyógyítsa valaki
meg a kisfiamat.

A vihar elvonult
és e csöpp kis legény,
gyönyörü táncot jár
égiek mezején.

Üres a kiságyad,
nincs már földi vágyad,
kékruhás angyalok
menyországba vártak.

Lágy szellők vigyék el
üzenetem neked,
várj reám gyermekem,
hozzád én elmegyek.

Megosztás

Link: